Véget ért a szabadságom, véget ért a tanfolyás. Teljesen fel vagyok dobódva, alig várom, hogy dolgozhassak :)
Ma reggel csináltam egy körmöt az egyik ujjamra, amin épp nem volt. A formája, az íve teljesen más, nagyon látszik a fejlődésem... Nesze neked nüansznyi dolgok... :) Perzse azért van benne hiba, mondjuk annyira nem zavar, mert bal kézzel csináltam...
Na, azért ennek a három napnak a történései sem semmik... Ilyenkor látom, hogy mégsem volt hiábavaló a Svájcban eltöltött idő, most majd rendesen kamatoztatom :) Ugyanis szeptember végén megyek a bajorokhoz, hogy tanuljak még egy keveset. Ill hogy azt tanuljam, hogyan kell tanítani. Meeeeerthogy.... Na igen, itthon én fogom tartani a továbbképzéseket. T-vel átbeszéltük a dolgot, osztottunk-szoroztunk, és azt találtuk ki, hogy érdemesebb, ha együtt megyünk ki Helmbrechbe. Ugyanis repülővel is 7 óra az út (Frankrurtban több, mint 4 órát kell várni), meg azt osztrákokon át is kb 7 és fél óra, ebből 7 autópályán. Ráadásul a legolcsóbb repülőjegy többszöröse az autó költségeinek. A legdrágább meg félmillió forint fölött volt. Szállás az nem nagyon van kinn olcsón a maga 60-70 Eur-val éjszakánként. Na de sebaj. K azt mondta, valszeg majd C fizeti a hotelt, de mint mondta, még ő sincs vele tisztában, mikor számítson erre, és mikor ne. Mondjuk most egyértelmű volt a meghívás, szal a szállást csak ő fizeti... Ha igen, akkor azért simán felajánlom, hogy az egy- és kétágyas közti különbözetet mi álljuk.
Bááááá, el sem hiszem :) Haladok, haladok. Én, a karrierista.
Zene:
