Apróságok, életmorzsák

Kezdem a péntekkel, az is izgalmas volt. Reggel 6kor indultam el, éhgyomros laborvizsgálatra. Cirka 8 órára túl is voltam a vérvételen, vizeletminta leadásán. Hajrá EKG! Gondoltam, mivel házon belül utaltak be, kicsit gyorsabb lesz a dolog, így nem ugrottam ki valami rágnivalóért. Persze, hogy bő két órát vártam, éhesen. Kissé agresszív gondolatok forogtak a fejemben, mire végre bejutottam. szerencsére ott már felpörögtek az események, kb 10 perc alatt végeztünk. A kórházzal szemben lévő bevásárlóközpontban összeszedtem az útra való kaját, meg magamnak valami rágnivalót az éhenhalás megelőzésére, majd irány haza, bőröndbe bepakolni, irány át ősökhöz, lakáskulcsot, macskaetetési útmutatást leadni, aztán irány a hegyre, T-hez. Bérautóval mentünk, nem mertük opelkável megkockáztatni ezt az 1600 km-t, annak ellenére, hogy teljesen rendben van. Biztos ami biztos, egy bérautó azért csak másképp van karbantartva... Nameg, ehhez kaptunk GPSt is, ami nagyon jó szolgálatot tett az út során.

Nagy nehezen végül sikerült elindulnunk. Bécsig nem is volt semmi gond, eseménymentesen történtek a dolgok. Nade aztán az öreg osztrák fővárosban belecsaptunk a lecsóba! Kb egy órán át kavarogtunk a belvárosban, mire végül sikerült kijutni. Csakhogy. Nem azt az utat találtuk meg, amire mi gondoltunk, hanem azt, amit a navi a nagy kavargás közepette a leggazdaságosabbnak ítélt. Kihaltabbnál kihaltabb utakon haladtunk át ausztrián, de legaláb a táj gyönyörű volt! Aztán megérkeztünk a csehekhez... Egyik kedvenc katonai mászkálós-lövöldözős játékunk az Operation Flashpont, nos, ahogy a határt átléptük, és kicsit beljebb keveredtünk az országban, úgy éreztük magunkat, mintha a játékban lennénk. Félelmetes volt. Csehországon keresztül kb 300 Km-t tettünk meg, de ha 30 autóval találkoztunk, akkor húha sokat mondok. Jah, és mindezt péntek este 8 és 12 között, amikor ugye az embereknek bulizni kéne menniük. Nos, a cseheknél ez nem így van, ott 8kor a többség lefekszik aludni. Nos, itt vettük igazán hasznát a navinak, egy csomószor olyan helyre irányított el minket, ahová saját szándékunkból biztos nem mentünk volna... Aztán hatszázhuszonöt kanyargón, vagy ötven hegyen-völgyön át végül átléptük a német határt. Határtalan örömet éreztünk, hogy végre emberi nyelven van kiírva a táblára a szöveg, és ha beszélünk, valamelyikünket tuti megértik majd...
Tök véletlenül találtunk egy szállodát (igazából csak azért álltunk meg, hogy T tudjon kicsit pihenni a szerpentinek után), ahol még szobát is kaptunk. Este nem nagyon tudtunk körbenézni, annál nagyobb meglepetés volt reggel, amikor megláttuk, milyen csodapalotát is hozott az utunkba a sors. Reggel a tulaj kutyájával (egy gyönyörűszép, kedves, de töksüket airdale-lel) mentünk egy kört a faluban, majd megreggeliztünk, és indultunk tovább az eredeti uticél felé.

Nah, itt folytatom, most mennem kell dologra.

16:30ra mentem dokihoz. Soha nem láttam még, mégis úgy fogadott, mintha régi páciense lennék. Miután elmondtam, miért vagyok itt, megvizsgált ultrahanggal. Elmondta, mit látok a képen. A nagy paca, amit én az ufónak hittem, kiderült, csak a magzatburok. Én azt hittem, az gömbölyű. Hát, kiderült, hogy inkább bab formájú. Az ufót magát fel sem ismertem volna, csak egy kis alaktalan izé volt. Vártam, hogy most majd jól megjelenik a "jajj, hát megsajnáltam..." érzés, de nem. Akkor megnyugodtam. Még ha eddig el is játszottam a gondolattal, hogy kéne a baba, a fekete fehér, szemcsés képet bámulva teljesen tiszta lett: nekem még nem kell gyerek.

Kaptam papírt, amivel a védőnőhöz megyek, kaptam egyet, amivel majd a laborba. Csak tudnám, honnan szedjek védőnőt.

A hasam állandóan fáj. Cserébe viszont hányinger, émelygés ritkán van. A szagokra egyáltalán nem vagyok érzékeny, viszont a joghurtokat, grapfefruitot, tejfölt azt zabálom. Fogytam vagy 5 kilót. Ez az egy pozitív következménye van. Ha várnám a gyermekáldást, biztos jobban viselném az érzést, de most gyűlölöm. Szinte érzem, hogy napról-napra nő, csinálja magának a helyet a hasamban, persze mindez állandó fájdalommal jár. Gyógyszeren nem is gondolkodom, nem mintha "ártana a babának", hanem szimplán annyi, hogy nem akarok egész nap fájdalomcsillapítókat zabálni. Helyette inkább alszom... Bár egy-egy mozdulat (pl ha kinyujtózom, vagy egyszerűen háton fekve kicsit megfeszítem a lábam) igen éles mozdulattal jár.

Ha várnám, mindez biztos nem zavarna... Sőt. De most nem szeretem...

Az orvos szerint meg kéne szülnöm. Anyám szerint szüljek. Anyósom örülne egy unokának.

Az senkit sem érdekel, hogy azért szedek gyógyszert, mert én még nem szeretnék gyereket?

Hihetetlen, hogy mindenki jobban tudja, mit kéne nekem csinálnom. Az nem érdekel senkit se, hogy fene se tudja, milyen hatással van a hormonális fogamzásgátlás a fejlődő kis izére. Szarnak rá, hogy mi a döntésem, ahelyett, hogy elfogadnák, és segítenének, inkább jól megnehezítik a dolgomat. Még velük is veszekedhetek. Merthogy érvelni hiába érvelek, anyám csak azt hajtogatja, hogy mi van, ha később már nem tudom kihordani a gyereket, a doki meg csak azt hajtogatta, hogy ne foglalkozzak a gyógyszerrel, ha megfogant, nincs rá hatással. Baj, hogy nekem ilyenkor mindig az az ismerősöm jut eszembe, aki bevállalta a gyereket, a gyógyszer ellenére is, és most egyedül neveli a hat éves szellemi fogyatékos gyerekét? Persze, hiszen önzőség, hogy szarok arra, aki csak legyint a gyógyszer esetleges káros hatásaira, és szarok arra is, hogy az ősök unokát akarnak. Én még nem akarok gyereket. Még nem. Majd. Pár év múlva, amikor már meglesz a saját szalonom, amikor már jön a pénz akkor is, ha én nem ülök az asztal fölött a népek körmét reszelgetve... Majd akkor. Akkor már várni is fogom. De most, most még nem...

Nem szeretem az online szavazásokat... Általában nem a legszebb, legügyesebb, legeredetibb nyeri meg, hanem az, akinek sok-sok aktív, kattintgatós ismerőse van. Van egy körmös oldal, lehet szavazni a legszebben dolgozó műkörmösre. Gondolom mondanom sem kell, hány szép munkát lehet látni. Online hadjáratom következtében benne vagyok az első 10ben, magamat nem számolva 2 körmös munkájára mondom azt, hogy na, ezek szépek, a kettőből az egyik kivívta minden elismerésemet, mert ő aztán tényleg nagyon szépen dolgozik. Teljesen más stílusban mint én, éppen ezért csodálom. Valahogy én nem tudok szolid körmöket csinálni :) Nekem valahogy mindig elszáll az agyam a brutális díszítések irányába :))) Nade.

Akarsz aktív, kattintgatós ismerősöm lenni? :D Akkor szavazz rám a nails.hun. Katt ide:

http://www.nails.hu/index.php?portal=10&p_id=628&parent_id=551&user_galery_id=2557

Most olvastam, hogy aki a kertjétől szeretné távoltartani a macskabaglyokat, annak jó szolgálatára lehetnek azok a plüssök, amiknek naaagy üvegszem van :)

Merthogy bagolykoma (aki a sikeres vadászat esetén egész éjjel zajong, reggelre pedig köpeteket hagy maga után) nem szereti, ha nézik. A nagy üvegszem viszont nézi, nézi, így bagoly zavarba jön, és inkább továbbáll. Elképzeltem aput, ahogy felmászik a létra tetejére, és valamelyik régi plüssállatomat odakötözi a mogyoróbokorra :)

Vajon a Sors miért egyszerre ad mindent? Karriert is, gyereket is...

Nehéz döntés volt, inkább dolgoznék még pár évig...

Más: Ma bejelölt ismerősnek egy csaj, akit hirtelen nem tudtam hova tenni. Elolvastam a bemutatkozását, megnéztem a képeit, aztán elbőgtem magam. Odajár hozzánk a szalonba, elég régóta... Anyukája az egészség mintaképe volt. 63 évesen akármelyik negyvenes nő megirigyelhette volna a vitalitását. Aztán egyik napról a másikra meghalt. Mint kiderült, igen előrehaladott diabétesze volt. Azért nem vették észre az intő jeleket, mert annyira egészségesen élt, hogy a tünetek (gyakori szomjúság, állandó éhségrohamok, stb) egyszerűen nem jelentkeztek... A temetés előtt volt benn a férje hajat vágatni... Emlékszem az aurájára... Hihetetlen volt, ahogy belépett az üzletbe, mindenki elcsendesedett... Én amúgy is fogékony vagyok az ilyenekra, de annak az embernek a megtörtsége, a szomorúsága szinte kézzel tapintható volt. Amikor ránéztem a képre (felvetett fejjel, büszke mosollyal néz a nő a kamerába), elbőgtem magam... Borzasztó, hogy egy ilyen erős, energetikus személy így hal meg...

Véget ért a szabadságom, véget ért a tanfolyás. Teljesen fel vagyok dobódva, alig várom, hogy dolgozhassak :)

Ma reggel csináltam egy körmöt az egyik ujjamra, amin épp nem volt. A formája, az íve teljesen más, nagyon látszik a fejlődésem... Nesze neked nüansznyi dolgok... :) Perzse azért van benne hiba, mondjuk annyira nem zavar, mert bal kézzel csináltam...

Na, azért ennek a három napnak a történései sem semmik... Ilyenkor látom, hogy mégsem volt hiábavaló a Svájcban eltöltött idő, most majd rendesen kamatoztatom :) Ugyanis szeptember végén megyek a bajorokhoz, hogy tanuljak még egy keveset. Ill hogy azt tanuljam, hogyan kell tanítani. Meeeeerthogy.... Na igen, itthon én fogom tartani a továbbképzéseket. T-vel átbeszéltük a dolgot, osztottunk-szoroztunk, és azt találtuk ki, hogy érdemesebb, ha együtt megyünk ki Helmbrechbe. Ugyanis repülővel is 7 óra az út (Frankrurtban több, mint 4 órát kell várni), meg azt osztrákokon át is kb 7 és fél óra, ebből 7 autópályán. Ráadásul a legolcsóbb repülőjegy többszöröse az autó költségeinek. A legdrágább meg félmillió forint fölött volt. Szállás az nem nagyon van kinn olcsón a maga 60-70 Eur-val éjszakánként. Na de sebaj. K azt mondta, valszeg majd C fizeti a hotelt, de mint mondta, még ő sincs vele tisztában, mikor számítson erre, és mikor ne. Mondjuk most egyértelmű volt a meghívás, szal a szállást csak ő fizeti... Ha igen, akkor azért simán felajánlom, hogy az egy- és kétágyas közti különbözetet mi álljuk.

Bááááá, el sem hiszem :)  Haladok, haladok. Én, a karrierista.

Zene:

aha, szopva. Csak hát a címbe mégsem akartam kiírni :)

Ez a két nap baszics... Húha sokat tanultam. Olyan dolgokat, amik igazából nüansznyiak, de a versenyen pl nagyon sokat számítanak. Simán csak a győzelmem múlhat rajta. Márpedig Krisztike győzni megy. Ugyan mi másért? :) Persze lesz ott drukk, meg hajrá, meg remegés, meg miegymás :) De az mind-mind jóóóóóóóóóó!
Eldőlt, hogy melyik számokban fogok indulni. Szalonköröm (Cornelia szerint legyen rögtön sikerélményem), a másik meg a körömdíszítés. Nem árulom el a választott mintát, nehogy elkiabáljam, de nagyon-nagyon tuti lesz :)

A vicc az egészben, hogy ez a két nap bőven elég volt ahhoz, hogy visszaálljon a németem. Azon kaptam magam, hogy itthon is németül gondolkodom :)

Kismacska nagyon várja haza T-t, pedig, ha tudná. Holnap délben én is visszahúzok a telekre, és itten lesz hagyva magára. :) A legnagyobb mázlija, hogy holnapután már jövünk is. 22től dolgozom...

Jajajajajjj, majdnem elfelejtettem. Egy világbajnok műkörmösnek, aki 20 éve van a szakmában, tudok újat mutatni. Jó-jó, körömdíszítés területén. Nadenade :)))

Mai ZENE:

Na persze. Meg ahogy én azt az elején elképzeltem :) Gondoltam a lakás kifestésével gyorsan végzünk... Egy szoba kész is. És miért csak egy? Mert nekem mindig olyanokat kell kitalálni, ami csak az időt húzza. De legalább Tibének is tetszik a dolog :) A háló kész van, a falai néha rózsaszínnek, néha narancsosnak tűnnek, a szín fantázianeve mangóvarázslat. A szoba hátfala pedig bordó. Régi vágyam volt :) Tibe meg csak vigyorog, hogy végre bujálkodós színű lett a háló :) Jah, és ez a bordó fal még csak nem is a legkülönlegesebb. Sokkal izgibb az a rovásírással írt idézet, ami körbefut a szobán. Saját kezem munkája... A nappali egyiptomis lesz, a konyhában a csempe fölött pici pálcikaemberkék jelenítik meg a vadászat különböző elemeit (persze, hogy a tűzhely fölött fogják sütni a husit), amolyan barlangrajzos stílusban felfestve, a fürdő pedig vagy valami keleti dizájn lesz, vagy nem tudom. Gondoltam még a török fürdők hangulatára is, de azt hófehér csempéből kihozni elég nehéz...

Aztán a kezdeti lendületünk kifújt, kedvünk, és a tenniakarásunk is megcsappant... Elvégre nyári szabin vagyunk, vagy mifene :) Szóval irány a telek! Nekem ugyan csak 3 nap, mert ma egy továbbképzésem kezdődik, ráadásul olyan, hogy csak na...
De 20án, nem ismerve akadályokat, kocsiba vágom magam, és lemegyek Harangzugba. Egyébként tök vicces, hogy amíg lenn voltam, és napoztam, nem lett semmi színem. Hazafelé a kb 2,5 órás út alatt viszont gyönyörűen lebarnult az arcom :D

Zárásnak egy kis ZENE